Irodalmi tevékenysége

Einczinger Ferenc sokat írt az Esztergom és Vidéke c. újságba az 1900-as évektől kezdve: verseket, tárcákat, megemlékezéseket stb. Kezdetben Szolo, majd Szabolcs, ill Szabolcs E. Ferenc vagy Einczinger /Sz../ Ferenc vagy E.F. néven.

Késöbb Einczinger Szabolcs Ferenc aláirást használt kerek kör pecséten /exlibrisen is/ és halálala után a családban levő képek hátán ezzel pecsételték le veje és lánya a képeket, jelezve, hogy Einczinger Szabolcs Ferenc hagyatéka.

Einczinger Ferenc írása
A BETŰ
/részlet/
Ember, ne búsulj,
lásd a tücsök
akár mily sötét az ég,
mégis hegedül.

Einczinger Ferenc verse
HONTI LAPOK 1902. dec. 25.
KARÁCSONY

Hallom a harangnak hívogató hangját,
Karácsony ünnepe vond be lelkem húrját
Örömmel, reménnyel, imádságos tűzzel,
Kétséget meg űzz el.

Lobogó tűz mellett képzeletem szárnyát
Bontogatom s hozzád gyors repülve száál át.
Keresem a titkát a borongó éjnek...
-Hozzád száll az ének!

Tűzet élesztgetem, eltünődve rajta,
Mért, hogy az én lelkem minden gondolatja
Partra kivert hullám, megtörve, erőtlen
Kering a nagy űrben?

Hótakarta pusztán kóborol a lelkem,
Tépett foszlányokra, reményimre leltem.
Hideg téli széltől jégvirággá fagyva
A hóba tapadva.

Bensőmben elhamvadt hajdan kráter lángja,
-jobb is, hogy Te nem látsz, elbúsulva, lányka-
hozzád imádkozó titkom sóhajtása
elfúl zokogásba.

Foglak-e majd látni, én egyetlen vágyam?
Hallom-e majd hangod, mire oly rég vágytam?
Jut-e majd egy sugár az elborult égre,
Karácsony estére?

Hallom a harangnak hívogató hangját
Ünnep van, karácsony, az angyalok húzzák.
Sietek Te hozzád megmaradt reményem,
Csak aztán elérjem!

Einczinger Ferenc verse
HONTI LAPOK
Ipolyság. 1903. Febr. 14.
HUSZONNÉGY ÉV

Huszonnégy évnek csodás varázsa
Szállt el felettem csöndben, zajtalan,
Mesés remények vittek magasra,
Most itt vagyok, mint egykor, alant.
Reményim, mik bíztattak egyre,
Fényesek voltak s csábító nagyok,
S lassan, észrevétlen jött el, hogy már
Huszonnégy évvel, ifjan vén vagyok.

Gyermek bohóság, tünde, víg képek,
Örökre elszállt a ti napotok,
E maroknyi lét, -alig eszmélek-
S már messze tünve tova szálltatok.
Komoly férfi kor első lépcsője,
Utamon hátra nem sok jót hagyok,
Hisz még csak titkon sejtettem mézed.
Huszonnégy év! És boldog sem vagyok.

Jövel hát idő; a komoly útra
Nem találsz engem készület nélkül,
A sok színes kép felváltva újra,
Emlékét viszem csak szövetnekül.
Szabad még hinnem jövendő sorsban,
Hogy egykor a nap rám is ragyog?
Hisz, még mindössze huszonnégy éves
És álmodozó, hiszékeny vagyok.

Einczinger Ferenc
CÍMLAP TERVEI

Simándi Béla:
Téli esték c. könyv címlapja

 


Oldal tetejére Vissza a nyitólapra