Babits barátsága

A 2000-es esztendő decemberében a Kis-Duna sétány egyik szecessziós épületének falára márványtáblát helyeztek el a következő felirattal: "1909-től ebben a házban élt és alkotott / Einczinger Ferenc (1879-1950) / Az Esztergomi Takarékpénztár főtisztviselője, festőművész, közíró. A helyi kulturális élet meghatározó egyénisége, Babits Mihály esztergomi kötődésének baráti segítője. / Esztergom Barátainak Egyesülete / Esztergomi Polgáregylet".

Einczinger Ferencet a jövő irodalomtörténete biztosan nagybetűkkel jegyzi, ha Babits Mihály tizenhét nyarának tükrében újraértékeli az életművet. Einczinger ugyanis valóságos társaságot teremtett a költő és felesége körül, így meg-megszakadt a hallgatás tornyának némasága. Nem az előhegyi nyári lakban, hanem Einczingerék Bánomi-lakótelepi pincéjében, meg a nevezett Kis-Duna sétány többablakos szobájában, udvarán vette át a vidámság a birodalmát, no meg - a legújabb vallomás szerint - Olajoséknál, vagyis az Olajos János és Vodicska Anna házaspár lakásán. [Forrás: Heti Válasz]

Az Olajos Istánnal készült interjúból sok minden kiderül:

Hogyan ismerte meg családja Babits Mihályt?

A kérdés kapcsán elsősorban szüleimet, Olajos Jánost és Vodicska Annát kell megemlítenem, hiszen 1937-ben, amikor születtem, a Babitsékkal való ismeretségük már barátsággá alakult. Apám marosvásárhelyi születésű, 1918-ban mint matematika-ábrázológeometria szakos tanár került Esztergomba, magával hozva az erdélyi kedélyes atyafiságos modort. Megjelenése új színt jelentett a városban, könnyen beilleszkedett a társadalmi- és kulturális életbe. Jó barátja lett az itt élő, vagy ide látogató költőknek, íróknak, képzőművészeknek, újságíróknak, de levelezéseit sem szakította meg erdélyi tanártársaival, barátaival: Berde Máriával, Csűri Bálinttal, Fejér Lipóttal, Jékely (Áprily) Lajossal. A 20-as, 30-as évek Esztergomát pezsgő szellemi élet jellemezte, ebben kiemelt szerep jutott az Alberti család által vezetett Központi Kávéháznak. Apám itt találkozott először Babits Mihállyal. Hozzátenném, hogy a város korabeli kulturális életében nagy feladatot vállaltak azok a tanárok, többek között: Asboth Károly, Rosta József, Marcell Árpád, akik bevezettek egy-egy költőt a helyi irodalmi köztudatba: pl. Adyt és Babitsot is. Apám 1925-ben megnősült; Babits Mihály és Ilonka gratuláló levélben emlékeztek meg az eseményről. Babits ezen levele és a későbbiek is fontosak családunk számára, büszkén őrizzük őket, hiszen a személyes ismeretségen túl ezek a levelek írásban is dokumentálják a nagy költővel való barátságot. Édesapámat csiszolt, érdeklődő intellektusa miatt kedvelte Babits, szívesen beszélgettek egymással, apámnak ugyanis nem voltak olyan irodalmi vágyai, amelyek a Nyugatban való publikálást vagy esetleg a Baumgarten-díj elnyerését célozták volna meg - mert szüleim már akkor tudták, hogy sokan ily szándékkal keresik fel nyaralójában a költőt. Így kezdődött a Babits és az Olajos család ismeretsége, mely Babitsék Esztergomban töltött hónapjaik során barátsággá mélyült. Nővérem, Fehér Tiborné Olajos Mariann, Ildikó játszótársa volt, többször is járt az előhegyi házban. Szeretném azonban megjegyezni, hogy anyai nagyapám, Vodicska István építőmester is kapcsolatban állt a Babits családdal, hiszen a hegyi ház megvétele után, Kósik Ferenccel együtt, ő végezte az épület bővítését.

Milyen emlékeket őriz még az Olajos család Babitsék esztergomi éveiről?

Egészen biztos, hogy anyám és apám Babitséktól tanulta meg a magyar kártyával játszott pasziánszot, amellyel szívesen múlatták idejüket az esztergomi ház verandáján. Akkoriban ez nagy divat volt... Babits és Török Sophie több versében is megemlékezik erről a kedves idő töltésről. Szüleim többször vendégül látták a költőt és családját, egy-egy ebéd, vacsora alkalmat teremtett a találkozásra. Ilyenkor előfordult, hogy helyi ismerőseink is jelen voltak. Az 1930-as években történhetett, hogy egy alkalommal nálunk borozgatott Babits Mihály, Asboth Károly, Rosta József, Városi István (költő, műfordító, szemináriumi paptanár), amikoris a kedélyes hangulatban valaki a következő kérdést tette fel: "Mihály, nem szavalnál nekünk valamit?" - jóllehet nem számítottak arra, hogy Babits enged a kérésnek, de amikor felállt és a ma is meglévő falépcsőnkön néhány fokot fellépett, ezt mondta: "Pap vagyok, prédikálok. / Nincs szószékem, csak itt állok." Természetesen a "szavalatot" dörgő taps fogadta. Ez egy soha le nem írt Babits vers. Családunk elsősorban azért emlegette sokszor az esetet, mert mi is tudtuk. hogy Babits életében kevés felhőtlenül boldog és felszabadult pillanat volt. Már gondoltam arra, hogy ezt a két sort feliratom egy réztáblára és a lépcsőfordulóba függesztem, hadd hirdesse az utókornak az imént említett kis közjátékot. 1926 augusztusában jókedvű társaság gyűlt össze az esztergomi EINCZINGER-pince kertjében, Babits Mihály, Scheiber Hugó. Kárpáti Aurél, apám és a házigazda, EINCZINGER Ferenc. Azon kezdtek vitatkozni, hogy mit nehezebb: írni vagy rajzolni. A kérdést eldöntendő, rajzlap és kréta került a vitázók elé. Lerajzolták egy mást. Közben tréfálkoztak, mókáztak, majd aláírásukkal hitelesítették az elkészült műveket. Mindezt az Új Tükör 1985/17-es számában Téglás János képekkel illusztrált cikkben írja le EINCZINGER Ferencné, nekem Juliska néni, elbeszélése alapján. Babits Mihály és Ilonka több levelet is váltott apámmal és anyámmal. Ezek közül olyanok is vannak, amelyeket esztergomi ittlétük idején írtak nekünk: "Kedves Anniekám! Ne haragudjatok, hogy ma nem jöhetünk, váratlan pesti vendégeink érkeznek. Ha nem alkalmatlan, hétfőn délután jövünk. Nagyon kíváncsi vagyok szép kislányotokra. Szeretettel üdvözöl.~ Babits Ilonka ". De őrzök egy feldafingi lapot is, amelyet Nagyságos Olajos János tanár úrnak címeztek 1929 augusztusában: "Szivélyes üdvözlettel. Babits Ilonka és Babits Mihály". Ezen élményeken kívül számos apró, mindennapi esemény is összekötötte családunkat Babitsékkal. Apja halála után Ildikó is sokszor járt édesanyámnál, gyakran vigyáztunk hatalmas szürke kutyájára.

Tudomásom szerint Ön sokat foglakozott, foglalkozik az esztergomi Bánomi úton állt EINCZINGER pince titkával, ahol egy aláírás fal őrizte az EINCZINGER család vendégeinek kézjegyét, így Babits Mihályét is. Kérem, meséljen erről!

Valóban találó a "titok" szó, mert a fal ma már nem áll, sajnos. Többen készítettünk róla fotókat, amelyek dokumentálják az eredeti állapotot, de közel sem pótolják azt. Pedig a nevek teljes megfejtése az EINCZINGER család számára is értékes lenne, emellett pedig fontos adalékul szolgálhatna az esztergomi polgártörténethez, művelődéstörténethez. Az autogramok íróktól, költőktől, kritikusoktól, a Vajda János Társaság tagjaitól, országos hírű magyar festőktől, grafikusoktól, az Ex Libris Társaság tagjaitól, esztergomi és pesti tanároktól, banktisztviselőktől, közeli rokonoktól származnak. Nemcsak engem töltött el nagy örömmel, hanem a ma élő EINCZINGER leszármazottakat is, amikor megtudtam, hogy az EINCZINGER-falról készült egy ügyesen megszerkesztett másolat. A restaurátornak készülő cserkésztiszt, Szivós Gábor vezetésével, a helyi 14. számú Holló cserkészcsapat tagjai, 1997 februárjában, 50 db pauszpapírra elkészítették az emlékmű fal mását.

A nehézségek ellenére, hol tart most ennek a munkának a folyamata?

Nagy erőkkel folyik a nevek azonosítása, jóllehet vannak olyan aláírások, amelyeket nehezen tudunk elolvasni, és adódnak olyanok is, ahol ugyan olvasható az írás, csak a személy ki létét nem sikerült megállapítani. Ebben és minden más felmerülő problémában nagy segítségünkre van az EINCZINGER család, nővérem: Olajos Mariann, sok ismerős a régi időkből, és mai lelkes, érdeklődő fiatalok is. Elmondhatom, hogy a munka eredményesen halad, remélem, hogy hamarosan teljes lesz a névsor.

Elképzelhetőnek tartja, hogy az autogramfal ötletét Babits Mihály az EINCZINGER-pince emlékfalának nyomán "honosította" meg saját előhegyi házában?

Igen, ez egészen biztos. Babitsék 1924-ben vették meg az esztergomi telket, akkor kerültek a városba, a pince fala, freskói, archaizáló, humoros feliratai pedig egy évvel korábban, 1923-ban készültek el. A jobb eligazodás végett hat oszlopba különítettem el a falon lévő neveket. A falról készült fényképeken egyértelműen látszik, hogy Babits a második oszlop középső részére írta fel a nevét, tehát nyilván az 1924-es esztendő után. A feltett kérdésre a választ egyéb ként maga EINCZINGER Ferenc, Babits legkedvesebb és legjobb esEinczinger Ferenc 1940-benztergomi barátja, adja meg az 1941. december 11-én megjelent Esztergom Pármegye c. lapban: Babits nála látta meg az emlékfalat és ezután határozta el, hogy vendégeitől ő is autogramot fog kérni. Mint ismeretes, az előhegyi ház fala azóta irodalomtörténeti dokumentum.

Felidézne néhány ismertebb nevet az EINCZINGER-pince faláról?

A legnagyobb örömmel. Hadd kezdjem ezt a felsorolást néhány irodalomtörténetileg és művészettörténetileg fontos névvel, akik a vidám borozgatás előtt vagy után emlékeztetőül a fa lon hagyták kézjegyüket: Babits Mihály, Kárpáti Aurél, Plätz Rudolf, Sárközi György, Simándi Béla; Simon György János, Nemessányi Kontuly Béla, Jaschikné Müller Mária, Szenes Fülöp, Bajor Ágoston, Pettes József, Dex Ferenc, Kollányi Ágoston, Basch Edit, Rabinovszky Máriusz, Nyergesi János, Vitéz Holló Kornél, Hellebrandt Béla. Nekem és Esztergom városának is emlékezetesek a következő nevek: Hasenauer Andor, Rosta József, Csonkás Mihály, Bleszl Ferenc, dr. Szegedy, dr. Arady, ifj. Kósik Kornél, Koditek Piros, Etter Kálmán, Zsiga János, Bartal Ernő, Müller Ernő, EINCZINGERné Györgyi, Olajosné Vodicska Anna, Obermüller Ferenc, dr. Kerekes, Walter Béla és még sokan mások.

Véleménye szerint milyen hatással van, lesz a Babits-kutatásokra az EINCZINGER-présház titkának megfejtése?

Gazdagítani fogja a Babits-képet. Fény derülhet a költő esztergomi kapcsolatrendszerének jellegére, de mindenképpen közelebbi képet kaphatunk Babits Mihály és az EINCZINGER család barátságáról. [Forrás: Olajos István - Babits Mihály esztergomi barátai]

Einczinger Ferenc Babits Mihály Kosztolányi Dezső

Ülő sor, balról: Andersen Felicia, Török Sophie, Babits Mihály, Simonffy Magda, Lepold Antal kanonok, Kosztolányi Dezsőné, Platz Rudolf, Einczinger Ferenc
Álló sor, balról: Homor Imre tanár, Szabó Lőrinc, Kárpáti Aurél, Laczkó Géza, Szabó Lőrinczné, Kosztolányi Dezső, dr Rédey Tivadar, Platz Rudolfné Hermann Magda, vítéz Holló Kornél és Obermüller Ferenc gimnáziumigazgató
Esztergom, 1930
Fotó: Sziklay (Esztergom)
Országos Széchényi Könyvtár / Kézirattár: Fond III./2260/28

 


Oldal tetejére Vissza a nyitólapra